A főúthálózat közúti jelzésrendszerének potenciálisan veszélyt jelentő hibáit a forgalmi rend tervezési és kivitelezési feltételrendszere alapján csoportosítva tárhatjuk fel. A Közlekedéstudományi Intézet Nonprofit Kft. közlekedésbiztonság fejlesztése érdekében végzett tevékenységének részeként széleskörű felmérést végez a potenciálisan veszélyt jelentő jelzések hiánya, valamint a többletek, illetve nem a valóságnak megfelelő jelzések feltárása, értékelése érdekében.

A forgalmi rend felülvizsgálatával kapcsolatos előkészítő munkák elvégzése c. tanulmánynak megfelelően a főúthálózat jelzéseit aszerint kell csoportosítani (1. ábra), hogy azok

• a jogszabályok, előírások alapján kötelező jelzések,
• közlekedésbiztonsági szempontok alapján ajánlott jelzések,
• a valóságban kihelyezett jelzések,
• vagy a forgalmi rend fenti elméleti tervezési és kivitelezési osztályai közült többnek is részét képezik.

A jelzésrendszer veszélyt jelentő elemeinek feltáró elemzéséhez azonban a forgalmi rend elméleti tervezési és kivitelezési osztályai mellett az út térbeli (helyszínrajzi, magassági) vonalvezetését is figyelembe kell venni, tekintve hogy a megengedett sebesség, valamint az előzési és megállási látótávolság a térbeli vonalvezetéstől közvetlenül függ. Ezért a jelzésrendszerben jelentkező potenciálisan veszélyt jelentő hiányok, többletek, illetve nem a valóságnak megfelelő jelzések azonosításához a forgalmi rend elemeinek alábbiakban felsorolt csoportosítása a következőkben a térbeli vonalvezetés elemeivel együttesen kerül vizsgálatra.

A:        a kihelyezett jelzés mind a jogszabályok, előírások, mind az ajánlások alapján indokolt,

B:        a kihelyezett jelzés a jogszabályok, előírások alapján kötelező, forgalombiztonsági szempontból nem lényeges,

C:        a jelzés kihelyezése a jogszabályok, előírások és a közlekedésbiztonsági szempontok alapján indokolt lenne, de nincs kihelyezve, –hiányzó jelzés,

D:        a kihelyezett jelzés közlekedésbiztonsági szempontból indokolt,

E:        a jelzés a jogszabályok, előírások alapján kötelező lenne, de nincs kihelyezve, – hiányzó jelzés,

F:        a jelzést sem a jogszabályok, előírások sem a közlekedésbiztonsági szempontok nem indokolják, -feleslegesek,

G:        a jelzést közlekedésbiztonsági szempontból ajánlott lenne kihelyezni.

Az elért eredmények folyományaként a hibás elemek azonosításának és a szükséges beavatkozások meghatározásának elvi alapjait jelen kutatás során dolgoztuk ki.

A térbeli vonalvezetés elemei

A térbeli vonalvezetés elemeit a helyszínrajzi és magassági vonalvezetés összehangolását megalapozó tervezési módszertanból kiindulva kell csoportosítani. A magassági vonal az út térbeli helyzetéből eredően mindig helyszínrajzi útelemekkel esik egybe. A lehetséges variációkat a helyszínrajzi és hossz-szelvényi elemeket az 1. táblázat foglalja össze.

A térbeli elemeket az úttervezés alapvető módszertani megfontolásait követve vizsgáljuk. Az állandó hosszeséssel jellemezhető egyenes szakaszok (1. táblázat, 1. sor) hatása fárasztó. A reflexekre tompító hatást gyakorol, mert igen egyhangú, hosszútávon kerülendő. A hegytetőn alkalmazott egyenes szakasz (1. táblázat, 2. sor) a látótávolságra rendkívül kedvezőtlenül hat, ezért feltétlenül kerülendő párosításnak minősül. Ezzel ellentétben az egyenes-homorú lekerekítő ív (1. táblázat, 3. sor) kedvező hatású, amennyiben a lekerekítés sugara elég nagy, alkalmazása javasolt. Az állandó hosszeséssel rendelkező ívek alkalmazása (1. táblázat, 4. sor) közúti közlekedésbiztonsági szempontból elfogadható, ha az emelkedő az ív teljes hosszára kiterjed, az ív beláthatósága kedvező. Az ív hegytetőn elnevezésű térbeli (1. táblázat, 5. sor) elem hatása kedvező, ideális, ha mindkét ív hossza egybeesik. Az ív és a homorú lekerekítő ív együttes alkalmazásának (1. táblázat, 6. sor) hatása rendkívül jó, mivel alkalmazásukkal a monotonitás és a fárasztó, túlzott koncentráció igény is elkerülhető, a térbeli vonalvezetés ideális, ha mindkét ív hossza egybeesik.

A főúthálózat jelzésrendszer hibáiból következő biztonsági kockázat

A térbeli elemek értékelését követően (1. táblázat) a forgalmi rend tervezési és kivitelezési feltételrendszerét kiterjesztve, el kell, hogy végezzük a főúthálózat jelzésrendszerében jelentkező hiányok, többletek, illetve nem a valóságnak megfelelő elemek biztonsági kockázatának feltárását (3. táblázat), figyelembe véve a vizsgált főút vonalvezetése és a jelzésrendszer elemeinek megfelelőssége között kapcsolatot teremtő térbeli reprezentációt. Ehhez azonban szükséges a térbeli elemeket és a forgalmi rend tervezési és kivitelezési feltételrendszerének csoportjait jellemző sorrendi skálák kialakítása (2. táblázat). Ezt követően a vizsgálat tárgyát képező főút közlekedési rendszerének elemeit elhelyezzük a sorrendi skálán. A térbeli vonalvezetés elemeit az úttervezés módszertanát követve értékeljük, míg a főút jelzésrendszerének elemeit a forgalmi rend tervezés és kivitelezés feltételrendszere  alapján vizsgáljuk.

A térbeli elemek tervezésére vonatkozó módszertan és a forgalmi rend tervezési és kivitelezési feltételrendszere alapján képzett sorrendi skálák kombinálásával, (a kombinált csoportok skálaértékét összeadjuk) elvégezhető a főút statikus, út menti, kollektív jelzésrendszerének vonalvezetéstől függő potenciális veszélyt jelentő hibáinak feltárása.

4. táblázat: a jelzésrendszer elemeinek vonalvezetés függő kockázati szintje (a vörössel jelölt 0 rendkívül kockázatos, ahol pl. a rossz vonalvezetés, előírt jelzés hiányával párosul).

Cikk forrása: Hóz Erzsébet, Sipos Tibor (KTI Közlekedéstudományi Intézet Nonprofit Kft.)